3 év letöltendő a felgyújtott sünért? Golyót Szatyor Miklósnak? Ne lőjük le a medvéket?

Első fokon három évet kapott az a 20 éves férfi, aki tavaly felgyújtott egy sünt, és nem engedte elmenekülni, de még a tüzet is addig táplálta, amíg az állat testének a nyolcvan százaléka megégett. Miután kiszórakozta magát, sorsára hagyta az állatot, ami később belehalt a kínzásba.

Rátapintottunk a népharag G-pontjára, ettől még az is állatvédő lesz, aki egyébként az év többi, 364 napján egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel. Nem azt vitatom, hogy ami most történt, az egy pszichopátiás bestialitással elkövetett bűncselekmény-e, hiszen az volt. Annak a megítélésére sem vállalkozom, hogy a három év vajon jogos-e, számos körülmény van, ami mellette és ellene szólhat, amit sem én, sem a kommentekben fatwákat kiáltók nem ismernek. Azt a jelenséget viszont szeretném tüzetesebben vizsgálni, hogyan ítél a csőcselék a körülmények részletesebb ismerete nélkül. Cukiság pusztult el, ez az egyensúlyból kibillent állapot a közhangulatban pedig egy módon állhat újra egyensúlyba: valakinek bűnhődnie kell. Még egyszer, azok kedvéért, akik a kommentekben szeretnének majd olyan állításokkal vitatkozni, amik most nem hangzanak el: nem erről a konkrét precedensről szeretnék véleményt mondani, hanem a jelenségről, ami nem csak ebben az állatok ellen elkövetett erőszakban nyilvánult meg az évek során (még ha most kivételesen esetleg jogos is).

Sokszor az az érzésem, hogy az állatvédők egy radikálisabb része tulajdonképpen nem annyira az állatokat szereti, mint az embereket gyűlöli, ezért arra tették fel életüket, hogy bármilyen állatok ellen elkövetett erőszakra állati választ adjanak. Meglehetősen gyáva dolognak tartom, amikor valaki nem képes elismerni, hogy ki nem állhatja az emberiséget, inkább állatnak szeretett volna születni, és legszívesebben a pofáját szétverné mindenkinek egy csőkulccsal. Helyette inkább választ egy kisebb csoportot, és egy ügyet, ami mentén társadalmilag elfogadott dolog a lincselés. Nem egy, nem két videó járta be az internetet, amin végignézhettük, ahogy állatkínzókat vernek félholtra és szaratják magukat össze (nem linkelem be őket). Ennek szerintem a világon semmi köze nincs az állatszeretethez, ahogy a most felbuggyanó frusztrált indulatoknak sincsen. Mindösszesen annyiról van szó, hogy ilyenkor lehet a legjobban betakarítani azokat a lájkokat, amik a kommentek íróit csupán annyiban különböztetik meg az elkövetőtől, hogy nincs bátorságuk kannát és öngyűjtót ragadni, de majdnem minden más tekintetben egylényegűek a pszichopátiával. Ilyenkor lehet ujjongani: az igazságszolgáltatás most végre egy kicsit a bosszúról is szól! 

Azt javaslom, töröljétek azokat a kifacsart lelkű ismerőseiteket, akik folyamatosan brutális állatkínzásról posztolnak megmentőként tetszelegve. Ezek az emberek betegek, és a betegségüket nem kezelni akarják, hanem egészségesnek tűnni vele. Nem találom sajnos, de évekkel ezelőtt keringett egy kutyakiképző nyílt levele az interneten, ami az ilyen emberekre hívja fel a figyelmet. Azt mondja, aki megkínoz egy állatot, az szörnyűséges, gátlások nélküli gazember, aki abban a pillanatban, amikor elköveti, amikor nem kell felelnie senkinek, büszke arra, amit csinál. Művészként tekint magára, akinek a műalkotása nem egy olajfestmény, hanem egy élve megnyúzott kutya. Azt is mondja továbbá, hogy akik egy az egyben megosztják az "alkotásáról" készült képeket - nem csak leírják az esetet és jelentik, hanem részletesen, képekkel dokumentálják - azok ennek a beteg "művésznek" a galériáján kalauzolnak végig mindenkit, akivel csak érintkeznek. Az ilyen tárlatvezetők az érem másik feléről nézve osztoznak az elkövető pszichopátiájában: kielégíthetik a perverz vágyukat, hogy kukkolhassanak a kínzókamra falára fúrt lyukon keresztül, és másokat is erre kényszerítsenek. A beteg vágyaikhoz persze a valódi pszichopatáktól eltérően minimális bűntudat is társul, és ezt a szabadon keringő, negatív érzelmi töltést semlegesítik azzal, hogy a cafrangok kéjes mutogatása közepette ők váltig állítják: csak az ilyen pszichopaták ellen küzdenek.

"Mi van, te nem sajnálod a kanállal megvakított, szegény Bodri kutyát, akinek ez a szemét belehugyozott a szemgödrébe, aztán besózta?"

De, bazmeg, csak ennek nem az az egyetlen módja, hogy betolom Bodri üres szemgödrébe a kamerát, hogy nézd, micsoda szörnyűség, így néz ki a Bodri szemgödre, ezt tették a rohadékok! Amikor az állatkínzás nem intézményes formában történik (ahogy pl. a KFC esetében), szerintem teljesen felesleges képsorokat mellékelni hozzá a megkínzott állatról. Semmilyen szempontból nem tartom korrektnek: a tömeget hergeli, és elrettenti a józan, jogállami szemléletű ítélettől, míg az elkövető "munkásságának" publicitást ad.

Lehet, hogy a sün esetében a népharag most jó helyre csapott be. De ne feledjük, ugyanilyen természetű népharag sújtotta Szatyor Miklóst is, aki agyonlőtte a Pécsi Állatkertből elszökött farkast, szerintem helyesen. Tudatlan, ostoba tömeg óbégatott, hogy altatólövedékkel kellett volna lőni, mert hát ő látta a dzsémszbond filmeket, és tudja, hogy a nyíl mindig benne marad a célpontban, és a hatóanyag is azonnal hat (nem), és egyébként is, le kell szarni, hogy nem tudták megközelíteni eléggé az altatólövedékes lövéshez, az egy aranyos farkas, aki az ember hibájából szabadult el. Bűnhődjék hát az ember! Kit érdekelt, hogy vajon ugyanaz az ember válik-e a farkas áldozatává, mint akinek a hibájából elszabadult? Kit érdekelt, hogy civilizált dolog-e, miszerint ha valaki hibázott, annak az az arányos büntetése, hogy alárendeljük az életét egy állaténak? Azokat az állatvédőknek álcázott embergyűlölőket biztosan nem, akik akkor ezrével csatlakoztak Facebookon a "Lőjük le Szatyor Miklóst is" csoporthoz.

Erdélyben pontosan az ugyanilyen állatvédők miatt nem lehet lelőni a lakosságot fenyegető medvéket: "az ember is fenyegeti őket, őt sem lehet lelőni" - hangzik az állatvédelmi bölcseletbe burkolózott embergyűlölet a kommentfalon. Jogos, ez a komment nem egy számítógépen vagy mobilon íródott egy meleg és fűtött szobából, ahol van világítás. Ez a komment bizonyára egy olyan emberé, akinek nincs ökológiai lábnyoma, és nem részese annak a civilizációs jelenségnek, ami globálisan hat ki az állatvilágra. Nyilván. De amíg a medvével nem ő találkozik szembe, addig aki igen, az megérdemli, mert az emberiség bűnéért valakinek felelnie kell.

A felgyújtott sün kapcsán is érzek hasonlót: egyetlen mainstream cikket nem láttam, ami azt a jelenséget boncolgatná, miért akarhat valaki állatokat kínozni. Egy sem szólt arról, hogy létezik-e terápiás kezelés, ami úgy formálja át az ilyen egyének kognitív struktúráját, hogy a kínzási vágy morális szempontok gátlása alá kerüljön. Nem láttam olyan cikket, ami azt latolgatná, egy 20 éves éretlen baromnak mennyi esélye van jó útra térni a börtönben, ha ilyen médianyomás alatt varrják be három évre (amennyivel emberölést is meg lehet úszni).
Pedig ezek ránk nézve is fontosabb aspektusai az ügynek, mint egy hatszázadik bulvárcikkben is leírni, mennyi kínt kellett átélnie a kedves kis sünikének. Talán annyi megtekintést és dühös kommentet nem szülnének, de erősítenének valamit, ami szintén fontosabb, mint a pillanatnyi kattintások: a szemléletet, miszerint az igazságszolgáltatás feladata elsősorban nem a bosszú, még akkor sem, ha oly jogos a sérelem, mint egy sündisznó megkínzása.

De hát ki is merné megkockáztatni, hogy a mocskos, funkcionális analfabéta trollok ebből ne egyből azt szűrjék le, hogy ő egy gonosz szörnyeteg, akit nem hatnak meg egy cukiság gyötrelmei?

(A kommentfalakon mindaddig maradnak meg az ellenvéleményt képviselő kommentek, amíg nem érzelmi zsarolással érvelnek amellett, hogy akik nem hozzájuk hasonlóan gondolkodnak, azok érzelmi fogyatékosok. Kérlek, ennek szellemében kommenteljetek, vagy ha képtelenek vagytok, menjetek, és írjátok le a véleményeteket máshol, mert én nem fogom engedni, hogy a falamon basszatok szét olyan véleménycseréket, amik tabunak számítanak, de mégis beszélni kell róluk! Köszi!)




Mi a retyó?

A retyó egy kereső-gyűjtő oldal, amely szemlézi a hazai vicces blogokat. Kezdődjön nálunk a napod, hiszen nem kell több blogod bejárnod, Nem tárolunk sem szöveget, képét, videót. Ha nem tetszik valami szólj az eredeti írónak (nézd meg a forrást), ha onnan lekerül, akkor innen is. Ha van naponta frissülő, érdekes, vicces blogod írj e-mail-t: retyohu@gmail.com. Mi egy csapásra híressé teszünk! Lájkold az oldalt, ha tetszik és ne maradj le a napi tutiságokról! Mi nem ígérünk hamis nyereményeket, amit soha senki nem kap meg, csak azt ígérjük, ha lájkolsz minket, akkor megtalálod itt a napi betevőt, sőt annál is többet!