Az egyéves kutya hiába volt egyéves, szinte semmit sem tudott: össze-vissza pisilt a lakásban, kakált is néha, nem fogadott szót, még jutalom esetén is alig-alig teljesített vezényszavakat, anélkül pedig egyáltalán nem. A gazdái kitalálták, hogy elviszik kutyaiskolába, ahol állítólag mindenfélét meg lehet velük taníttatni. Nem igazán bíztak a dologban, de úgy voltak vele, hogy egy próbát megér.

Amikor odaértek a megbeszélt időpontra, már volt ott vagy tíz kutya, mindegyikkel egy vagy két gazdája. Látszott a kutyákon, hogy mindegyik képzetlen, neveletlen, nehezen fegyelmezhető egyed. Egyszer csak megjelent az oktató, beállt középre és csak ennyit mondott: ül! Olyan szigorú volt, hogy az összes kutya egyszerre, azonnal leült. De nem csak a kutyák! A gazdáik is!
(Ha itt még nem nevet a közönség, részletezzük, hogy aki éppen tócsában állt, az a tócsába ült bele, aki sárban állt, az a sárba ült bele. Ha fogékonyabb a közönség, mondhatjuk azt is, hogy az úriasszonynak vizes lett a nunija és a szakállas úrnak sáros lett a heréje.)