A tárgyak elkopnak, az élők felnőnek. De a világ nem állt meg.

Róbert nem ontotta magából a vicceket, de volt egy igen figyelemreméltó képessége: ösztönösen ráérzett, hogy az ismert mondókákban hogy tud kicserélni úgy egy szót egy hasonló hangzású, az eredetire rímelő szóra, hogy ezáltal a mondóka meglepően viccessé váljon. Amikor néha megörvendeztette kollégáit egy-egy ilyen műalkotással, a humort értő közönség mindig jókat vigyorgott rajta. Íme, néhány Róbert-féle mondóka:

Nem, túl alacsonyan repült.

Minden a tökéletes kényelemért és kilátásért.

Mórickát kiküldik az erkélyre, hogy mondja be hangosan, milyen autókat lát elhaladni a lakóház előtti úton. A nagy forgalom ellenére nem mond semmit tíz percen keresztül. Az apukája türelmét vesztve kikiabál a szúnyoghálón:
- Az apád faszát, kisfiam! Hát nem igaz, hogy nem látsz egy autót sem! Legalább egy tetves Opelt mondanál, abból van a legtöbb, kizárt dolog, hogy nem látsz egyet sem!
- Hát pedig én nem látok Opelt, de még Volswagent sem. - feleli őszinte hangon Móricka.
- Oszt az hogy lehet? - lepődik meg az apa.
- Úgy, hogy csukva van a szemem!

pajjorimre: